Idén úgy döntöttünk, sárgabarack lekvárt fogunk befőzni. Utoljára ilyenre megboldogult lánykoromban vetemedtem, akkor is kb. 5-5 üveg eper- és sárgabarack lekvár készült egy nyáron, és ez is jórészt ajándékba, ugyanis én nem vagyok nagy lekvárfogyasztó. Bezzeg Zoli és Lujzi... :) Szóval nagy lelkesen nekiálltunk a főzésnek, és 3 részletben 22 kg barackból varázsoltunk lekvárt. Elég hamar előtörtek az emlékek, miért is nem lett ez rendszeres nyári tevékenység nálam.
Ezért döntöttem most úgy, összeírom az érveket - ellenérveket, jövőre készüljön-e saját lekvár:
Igen, mert jobban ízlik a család minden tagjának, mint a bolti.
Nem, mert az üvegek sterilizálása, kifőzése nagyon körülményes a kis konyhámban.
Igen, mert ha jövőre is ajándékba kapjuk a barack egy részét, akkor olcsóbb, mint készen megvenni.
Nem, mert utálom kimagozni és ledarálni a barackot.
Igen, mert szeretem kavargatni a lekvárt, és figyelni, hogyan sűrűsödik, közben pedig az élet nagy dolgain merengeni, vagy olvasni.
Nem, mert a konyhám és eszközeim méreteiből kifolyólag egyszerre csak kis mennyiséget tudok elkészíteni.
Igen, mert imádom az elkészült, forró lekvárral megtölteni az üvegeket.
Nem, mert utálom a dunsztolást.
Igen, mert imádom a címkéket megtervezni, és a lekvárral töltött üvegeket feldíszíteni.
Összesítés: 5:4 az igenek javára, vagyis lesz jövőre is sárgabaracklekvár. Sőt a lilahagyma lekvárral is kacérkodom. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése