Olgi névnapján az Ő kedvére választottunk családi programot, ezért mentünk a Budakeszi Vadasparkba. És bár Olgi még csak néhány szóval és mutogatással kommunikál, a reakcióiból egyértelmű volt, hogy jól sikerült a választás. Talán még sosem láttam számára új környezetben ennyire felszabadultnak, mint amilyen az állatsimogatóban volt. Olgiról tudni kell, hogy nem az a barátkozós, közvetlen típus, mint Lujzi. Nehezen oldódik emberek társaságában. Az állatokért viszont rajong. Az őzek és a muflonok között olyan otthonosan mozgott, mintha életének mind a 2 évét velük töltötte volna. Egyáltalán nem zavarta, amikor a nála nagyobb állatok teljesen körbevették, és alig látszott ki közülük (Megjegyzem, én korántsem érzem ilyen jól magam az állatsimogatókban, és igyekeztem az Olgi körüli csoportosulást feloszlatni, de Ő mindig úgy forgott és helyezkedett, hogy középen legyen, és minél több négylábú figyeljen rá. :)) 3 zacskó zoo-csemegét elosztogatott, közben pedig huncutul az öklébe zárta a falatokat, és azon nevetett, ahogy azokat az állatok a nyelvükkel próbálták a kis ujjai közül kivenni. :)
Sok időt töltöttük a mókusok ketrece és a vaddisznók kerítése előtt is. Igyekezett rávenni őket, hogy oda menjenek ahova mutatja. Inkább kevesebb, mint több sikerrel. :) A vaddisznó család tagjait pedig elnevezte: volt Anya, Apa, Zizi (Lujzi) és Otti (Olgi) - nem tudom ez ránk nézve mennyire hízelgő...
Azért Lujzi is megtalálta a saját örömét a kiránduláson: bottal rajzolt a homokba, kavicsokat szedegetett, lejtőn leszaladt, emelkedőn felszaladt, fákban gyönyörködött, és be nem állt a szája: zúdította ránk a "miért" kérdéseit... :)
A Vadaspark - az abonyi állatkerthez hasonlóan - méretéből adódóan kiváló kiránduló hely kisebb gyerekekkel is. Kényelmesen körbe lehet járni a teljes parkot, de a bejáratnál babakocsit is kaphatunk kölcsön. A Park dolgozói is nagyon kedvesek, segítőkészek a gyerekekkel. Remekül éreztük magunkat, és ha Olgin múlik, törzsvendégek leszünk :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése