Oldalak

2013. július 24., szerda

Cukkini fasírt és a bizonyosság

Végre sikerült bizonyosságot szereznem arról, hogy Lujzi valóban nem szereti a cukkinit. Eddig mindig élből elutasította, nem bírtam rávenni arra, hogy megkóstolja. A mai ebédnél viszont 2 cselt is bevetettem: egyrészt azt mondtam, hogy zöldségfasírt (az hazugság, ha nem mondjuk el a teljes igazságot?), másrészt az asztal közepére tettem a tálat, és szándékosan nem kínáltam meg a fasírtból. Ez gyakran bejön, mert ilyenkor mindig kér. :) Ezután beleharapott, kétszer is, de azt mondta ezt inkább nem eszi meg.
A végeredmény tükrében elgondolkodtam azon vajon valóban érdemes, kell-e ennyire "erőltetni", illetve rágörcsölni arra, hogy kóstoljanak meg mindent a gyerekek? Mert az rendben van, hogy másképp éreznek bizonyos ízeket,  de a "Honnan tudod, hogy nem finom, ha meg sem kóstoltad?" kérdésre még nem kaptam választ, pedig elég gyakran elhangzik nálunk. :) Egy jó ideje már Olgi is ránézésre válogat: imádja a friss paradicsomot, sőt a minap a ketchup-öt is megette, de nem eszi meg, és soha meg sem próbálta sem a paradicsomlevest, sem a töltött paprikát, sem a paradicsomos káposztát. Van ennek valamilyen tudományos magyarázata? Vagy egyszerűen csak megérzik rajtam, hogy ezt most nagyon szeretném? Tényleg elég a változatos étkezés "elsajátításában" csak a példamutatás?

Ti hogy csináljátok?

A cukkini fasírtot így készítettem:

Hozzávalók:

cukkini
hagyma

bors
petrezselyem
zsemlemorzsa
olaj

Elkészítése:

A cukkinit és a hagymát lereszelem, megsózom. Pár percig hagyom állni, majd leöntöm a levét, de nem nyomkodom ki teljesen, mert tojást nem teszek bele. Ezután borssal és apróra vágott petrezselyemmel ízesítem és annyi zsemlemorzsát adok hozzá, hogy összeálljon. Kisebb gombócokat, pogácsákat formázok, és forró olajban kisütöm.

Jó étvágyat!

Nincsenek megjegyzések: