Gyógyítós

www.freedigitalphotos.net

Tegnap délután ért el a kórság mélypontja. A gyerekek egyik betegségből ki, másikba be, és nekem is voltak kisebb bajaim, de tegnap délutánig azért bírtam talpon. Akkor azonban kidőltem. Lujzi is láthatta rajtam, nem vagyok jól, mert egész nap tündér volt: sem egy hiszti, sem egy rendetlenkedés, semmi ellenkezés. Amikor Zoli hazaért, Lujzi rögtön átvette a szerepemet, Ő lett az anyuka:

"Anya, feküdj nyugodtan, odaadom a párnámat, hogy magasabban feküdj, mert be van dugulva az orrod."

"Idehoztam a lázmérőt. Bekapcsolom. Mérd meg a lázad."

"Tessék, hoztam egy plüssállatot, hogy ne legyél egyedül. Nézd, milyen puha, ez nem fog megnyomni, ha ráfekszel."

"Itt van a zseblámpám, ha sötét lesz, fel tudod kapcsolni, és akkor megnézheted, hogy minden rendben van a szobában."

"Adok egy gyógyítós puszit."

Kiment a szobából, behajtotta az ajtót, és rászólt Olgira, hogy hagyjon engem feküdni. Apával citromos teát is főztek nekem. És ami csak az esti lefekvés után tűnt fel, hogy elmaradt a szokásos vacsora előtti és utáni sikítva kergetőzés, amitől normál állapotomban is frászt kapok. :)

Hát nem csoda, hogy ilyen gondoskodás mellett már jobban is vagyok. :)

A menüben pedig előre hoztam mára a gyógyítós húslevest, desszertnek meg sok-sok gyógyítós puszit kérek!