Március 15.

Képek innen

Pénteken ünnep. Az oviban pedig szerdán. A kabátokra hamarosan felkerülnek a kokárdák. Lujzi biztos nagyon büszkén fogja viselni, mert régóta ismeri a magyar zászlót, és ha meglátja, mindig elmondja: "piros-fehér-zöld, ez a magyar föld". Amíg nem volt ovis, majdnem mindennap meg kellett nézni a déli harangszót a tv-ben, és alig várta a végén a nemzeti lobogót :)

Számítok arra, hogy a kokárda kitűzésével együtt a "miért?" kérdések sorozata is ránk zúdul. Így elgondolkoztam azon, hogy lehet egy kis óvodás szintjén elmondani azt, hogy miért és mit ünnepelünk. A legegyszerűbb válasz persze az lenne, hogy Zsuzsi mama születésnapját (Anyukám március 15-én született), de a következő kérdésre, miszerint az Ő szülinapjára miért nem veszünk fel kokárdát, már nem tudnék elfogadható magyarázatot...

Tehát marad az igazság. :) Megkérdeztem az oviban, hogy ott mit mesélnek erről: verseket, dalokat tanulnak, illetve magáról a korról beszélnek (lóval közlekedtek, milyen fegyvereket használtak stb.), ellátogatnak a Petőfi szoborhoz, ahova a saját készítésű zászlót tűzik. Aztán körbenéztem a neten. Találtam egy blogot, ahol egy anyuka leírja, milyen "mesét" írt az ünnep alkalmával. A blog itt. A mesét ide másolom:

Egyszer volt, hol nem volt, egészen pontosan 1848-ban történt, éppen ezen a napon, március 15-én, és nem az óperenciás tengeren túl, hanem Budapesten.
Akkoriban itt Magyarországon a pöffeszkedő osztrák császár uralkodott. Ő volt akkor az országunk kiránya, aki igazságtalan törvényeivel sanyargatta a népet.
A magyarok már nagyon unták ezt, és úgy döntöttek, szembeszállnak a nagy osztrák császárral.
Petőfi Sándor daliás költő legény a barátaival: a hasonlóan fiatal Vasvári Pállal és a nagy szakállú Jókai Mórral a Pilvax kávéházba ment. Itt leültek, és hosszasan beszélgettek, hogy miként szabadulhatnának meg a császártól. Végül 12 pontban leírták, hogy mit szeretne a magyar nép. 
Nagyon elégedettek voltak a végeredménnyel, és gyorsan elszaladtak a márciusi esőben a Landerer-nyomdába, és kinyomtatták a 12 pontot nagyon sok példányban és elkezdték osztogatni a népnek. Egyre többen tartottak velük, és együtt elmentek a Nemzeti Múzeumhoz, ahol Petőfi Sándor elszavalta a Nemzeti dalt.

"Talpra magyar, hí a haza!
Itt az idő, most vagy soha!
Rabok legyünk vagy szabadok?
Ez a kérdés, válasszatok! –
A magyarok istenére
Esküszünk,
Esküszünk, hogy rabok tovább
Nem leszünk!" 

Hatalmas ujjongással fogadták a versét, és amikor Jókai Mór felolvasta a 12 pontot, mindenki egyetértett, hogy el kell vinniük az osztrákoknak.
Át is adták a 12 pontot, hogy eljuthasson a császárhoz. A császár emberei nem tudtak mit tenni, csak elfogadták az üzenetet és megadták magukat. Győzött a forradalom.
Ám a császár nem adta magát ilyen könnyen! Csak átverték a magyarokat. Míg Petőfi és barátai elhitték, hogy sikerrel jártak, az osztrák császár seregeket gyűjtött a környező népekből, és néhány nappal később a katonáival megtámadta a magyarokat.
Akkor Kossuth Lajos szavára összegyűlt a magyar sereg és felvették a harcot az osztrák császár ellen. A nemzeti színű lobogó volt a jelük, ezért készítünk mi is piros-fehér-zöld zászlót, hogy emlékezzünk rájuk.

Szerintem ez egy szuper ötlet, és ha nem is szóról szóra, de valami hasonlót mesélünk majd mi is itthon.
Pénteken pedig szívünket, lelkünket és testünket ünneplőbe öltöztetjük, Zsuzsi mamának pedig sütünk egy finom tortát. :)