Nem eszik a gyerek!

Eszter barátnőm kérdezte a múltkor, nálunk a lányok megesznek-e mindent, amit főzök - hát nem, sőt!

Azt látom a mi és a körülöttünk lévő családoknál, hogy az ovis és még kisebb gyerekeknél, gyakran probléma az eszik - nem eszik kérdés. 

Lujzi (és úgy hallom más ovis is) az oviban mindent megeszik, itthon meg úgy kell az asztalhoz csalogatni, és válogat, csak piszkálja az ételt (még azt is amit szeret).

Olgival könnyebb. Bár van amit Ő is élből elutasít, de sokkal több mindent és többet is eszik.

Korábban volt egy bejegyzésem a válogatással kapcsolatban, ami szerint a gyerekek nem feltétlenül ugyanúgy érzik az ízeket, mint mi, felnőttek, de ahogy ott is írtam, ez nem válasz minden evéssel kapcsolatos problémára.

Olgi és a sajt :)

Szerintem a legjobb - és nekem a legnehezebb - módszer hosszú távon, ha nem görcsölünk rá a kérdésre. Ezt igazából a hozzátáplálás elején kell(ett volna) elkezdeni. Úgy gondolom, Olgi azért jobb evő, mert kevesebbet foglalkoztam az evésével, annak ellenére, hogy kevésbé volt nyitott az új ételekre, mint Lujzi. Már 8 hónapos volt, amikor az első adag gyümölcsöt, zöldséget megette, előtte mindig kiköpte. De ette - nem ette, annyira nem vettem zokon. Bezzeg Lujzinál (szegény első gyerek :)), folyamatosan azon aggódtam eszik-e eleget, iszik-e eleget. Ezt nyilván fogta a kis radarjaival, és később jól ki is használta, és azóta is használja ellenem. :)

Így, bár kicsit későn, de most igyekszem lazábban kezelni az elutasítást, és (látszólag) nem törődni vele. Azért van egy-két trükköm, amin még nem lát át a Lujzi, ezeket szoktam bevetni: (Megjegyzem, arra figyelek, hogy akkor "ültessem" le a lányokat enni, ha valóban éhesek, csak azért mert ebéd idő van, és az az ő gyomorméretüknek megfelelő adagot kapjanak.)

- Lujzi az óvodának köszönhetően nagyon szeret teríteni. És ha Ő terít, szívesen ül asztalhoz, főleg, ha az étel készítésében is részt vett. Így amikor lehet, és kedve is van, bevonom a főzésbe.

- Ha mégsem akar teríteni, és kijelenti (hisztire készen), hogy nem eszik, akkor azt mondom: "Rendben addig játssz a szobában, amíg mi eszünk." Ilyenkor megnyugszik, mi pedig elkezdünk enni. A "Jaj, de finom!" és ehhez hasonló átlátszó mondatok Lujzinál hatástalanok, viszont ha megkérem, hogy üljön oda az asztalhoz beszélgetni, és látványosan az Ő tányérját félretolom, akkor csatlakozik hozzánk, és szinte mindig, megjön a kedve az evéshez :)

- Már kevésbé hatásos, de sokáig működő módszer volt a "legalább kóstold meg, csak 1 falatot" - ilyenkor legtöbbször kiderült, hogy mégis ízlik a kaja :)

- Egy mozgalmas délelőtt, vagy az egész napos ovizás után gyakran nagyon fáradt Lujzi, csak tologatja az ételt, már félig alszik. Ilyenkor szokta azokat az ételeket is elutasítani, amiket egyébként szeret. Ha felajánlom, hogy megetetem, általában elfogadja, és kiürül a tányér :)

Olgival ebből a szempontból sokkal könnyebb, bár már Ő is kezdi, hogy ránézésre elutasítja az ételt. Pl.: a spenót és a sóskafőzeléket. Soha meg sem kóstolta, pedig imádja a zöldségeket. Összességében viszont változatosabban eszik, mint Lujzi, imádja a zöldségek és gyümölcsök többségét. Ennek örülök.

Tehát: Csak lazán!